Mit csinálnak az üzletközpontban
TESTLIVESTRESM MIT AZSCREENRECORDER
Ez engem nem érdekel. Egyszer gondoltam már rá, hogy a történelem a Mammut üzletközpontban kapható, de anyám meglátott, és orvosért küldött.

Jaj, hogy ezek az amerikaiak mit nem mernek csinálni a történelemmel, szegénnyel! Jaj, hogy ez aztán milyen jól meg van csinálva, hogy azt azért el kell ismerni!

Nem kell, olyan zseni még nem született, aki ennyi mit csinálnak az üzletközpontban a helyi műkedvelő színkör díszletében forgatott volna. Jaj, hogy azt kell megérni, hogy visszasírjuk a szovjet háborús filmeket, mert azok legalább a jellemábrázolásra adtak fenemód.
Szerencsém volt, megúsztam
Nem adtak: ballada a nagyanyámtól. Jaj, elfogytak a lehetséges megközelítési irányok. Mit csináljunk ezzel a cudar mozival?

Hagyjuk ki? A világért se, még előállítanának, kinek hiányzik, hogy a rendőrség vigye moziba. Nézzük inkább a jó oldaláról.
Jelenlegi hely
Itt van mindjárt a példaadás. Ha túlleszünk a nagy királyainkon István, László, Kálmán, Béla és a többiekakik mindig, mindig győztek, noha legtöbbször családtagjaik fölött, magunk is próbálkozhatnánk ilyesmivel, világos: Muhi, Mohács, Majtény, de ez csúsztatás.

Mi a közös Magyarországban és az Egyesült Államokban? Már-már a jámborságig békés mind a kettő. Rángatják, egyre csak rángatják a farkát, de nem szól, nem haragszik.

Csak akkor lép hadba, ha lebombázzák, ami neki kedves: Pearl Harbor, Kassa, azt már senki sem hagyhassa. Lenne két kassai srác, beleszeretnének ugyanabba a komáromi kisleányba hogy a dunai átkelés hogy meg lenne csinálva, a partján, a partjánaztán a sok véráldozat, és nem ám, hogy a végin a mienk lenne a Felvidék, jaj, dehogy, a szlovák parlament újra napirendjére tűzné mondjuk a közigazgatási reformot, vagy a Signum Laudist a hajtókájára.
Ugyanez máshogy: senki nem gondolhatja, hogy bárki is venné a fáradságot a történelem meghamisítására, ugyan miért is, ha van ennyi pénz a háznál, minek vesződni ilyesmivel, dolgozzunk, ahogy egyszerűbb, megtörtént események alapján.
A magyar plázák elhallgatott titkai - Milliárdokat csinálnak, de hogyan?
A történelemhamisítók kora lejárt, a történelem már annyira hamis, hogy minden további beavatkozás már visszefelé terelné a helyes irányba, az meg senkit sem mit csinálnak az üzletközpontban. Akkor a mennyiség világhatalmi törekvései közül a lét levet, pénzt már el is intéztük: a Pearl Harbor egy magas költségvetésű, vállalásában kérkedő giccs, épp ez a poénja: egy percig sem akar másnak látszani, mintha ez érdem lenne. De miért lenne.
Westend üzletközpont-bejárat, vízesés, szimpla hétköznap, 11 óra. Négy-öt siheder sorban ülve a márványhatású burkolaton, görnyed fáradtan, távolba révedő tekintettel.
Akinek a gombolyaggal játszó macskák posztmodern szerelmespár, nézesse meg magát. Persze a tény, hogy nincs olyan, hogy jó giccs, némileg megnehezíti mondandónk pontos kifejtését, de provizóriumként használjuk a gyakorlati giccs fogalmát.
Elérhetőségek:
Nos, az eddig legalábbis úgy működött, hogy a szakaszok benne mindig valami bombasztikusra hegyeződtek ki. A Pearl Harbor esetében bombasztikust emlegetni, mint akasztott ember házában a kötél: merő önreflexió.
Mester Nándor, Portfolio Cikk mentése Megosztás Elemi ösztöneinkre épít a plázák és a bennük lévő üzletek marketingje. Érzelmi és értelmi szempontokat érvényesítenek, legálisan, de nagyon trükkösen. Sorozatunkban azt nézzük meg, hogy miként változnak a vásárlási szokásaink és hogyan igazodnak ehhez a magyar bevásárlóközpontok üzemeltetői. Az előző részben az éttermek előretörésének titkairól írtunkmost pedig a vásárlásaink pszichológiai mozgatórugóiról, a motivációkról lesz szó és arról is, hogy miért menekülünk egy központból. A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A Pearl Harbor olyan, mint József Attila költészete: túl egyszerűen, gyanúsan könnyen szakaszolható. Háború és rizsa.
Vodafone XIV.kerület nyitva tartása
A háború sima ügy, már annak, aki szereti a számítógépes játékokat. Szóval valami gezámtkunsztverk: van benne egy adag számítógépes fetisizmus, ez érthető okokból a Berlin elestéből nyilván kimaradt.
A mennyiség forradalma a rizsa frontján ér el látványosabb eredményeket, itt minden beállítás annyira bombasztikusra van csinálva, hogy föl se tűnik, hol van az eleje, a közepe, a vége. Minden kép külön horog, mindegyik magától ugrik le a vászonról.
Ma van Vendel napja!
Mit hogyan lehet pénzt keresni tanulmányok után a Ryan közlegényről, hogy a grandiózus partraszállási jelenetet eredeti híradófelvételek egyebek közt John Ford ez irányú ténykedései alapján rekonstruálták? Mondom, a Pearl, ez a kis gyöngyszem nem jár álruhában, megmutatja magát a híradóst is. John Sevrolet ott rohangál a kamerájával a meglepett támaszpont-személyzet között, dacolva a látható veszéllyel: első a hír, a véleményét bárki a hajára kenheti.
Az árat kérdezte. Nem alkudozott, közölte, megveszi.
Nem is lesz ennek jó vége, találat éri, úgy esik, hogy óvja a kamerát, nyilván azért, hogy ne kelljen majd hazudozni az unokáknak. Most akkor megérte?