Újraelosztási lehetőség


TÁRSADALOM A szociális beruházás logikáját érvényre juttató redisztribúció nem csak a javakat, hanem az esélyeket is újrarendezheti, aminek végső soron a társadalom valamennyi tagja nyertese lehet.

Az újraelosztás újragondolása hozzájárul az állampolgáriság tartalmának bővítéséhez és a szabadság fogalmának kiterjesztéséhez. A magyar baloldal méltán legendás alakjának e mondatában tükröződik a két érték sokat vitatott kapcsolatának az újraelosztási lehetőség lehetséges és érvényes olvasata, amely szerint ezek összeegyeztethetők, mi több, összhangjuk értékteremtő és értéknövelő változást állít elő. Az összehangolás művelete akkor végezhető el, ha a szabadság fogalomkörét kitágítjuk, teljesebbé tesszük.

A sorsválasztás újraelosztási lehetőség Ferge Zsuzsa kifejezése, amellyel a pozitív szabadság fogalmát értelmezi, nem a negatív szabadsággal szemben, ami a tudatos külső kényszertől való mentességet jelenti, hanem azzal egyenrangú módon, teljessé téve a szabadság definícióját.

A negatív és pozitív szabadság fogalma Isaiah Berlin huszadik századi politikai filozófus nevéhez kötődik, a társadalompolitika irodalmában Amartya Sen, az ban Nobel-díjjal kitüntetett közgazdász révén honosodott meg. A szabadság kettős természetének feltárása segít annak megértésében, hogy a politikai elnyomás felszámolása, a privilégiumok megszűnése kaput nyit ugyan a mobilizációs utak felé, de a vagyoni, jövedelmi, települési hátrányok, illetve minden egyéb olyan tényező, ami egy adott társadalomban hátránynak számít — a nemi vagy etnikai hovatartozás például —, ettől még fennmarad.

újraelosztási lehetőség

Az akadályok lebontásán túl tevőleges segítségre valódi pénzű bemutatószámla szükségük lehet azoknak, akik hátrábbról indulnak amiatt, mert szegények vagy másféle problémákkal küzdenek.

A pozitív szabadság felfogása abból indul ki, hogy nem mindenkinek ugyanakkora és ugyanolyan támogatásra van szüksége ugyanannak az eredménynek az eléréséhez, vagy akár csak ahhoz, hogy legalább a startpozícióig eljusson.

Ez a megközelítés nem feltétlenül jelenti a kimenetek teljes egyenlőségét, tehát azt, hogy mindenkinek újraelosztási lehetőség kell megérkeznie.

De azt igen, hogy például az iskolai, egészségügyi, lakóhelyi hátrányokat akár radikálisan is csökkenteni kell annak érdekében, hogy egyáltalán felmérhető legyen, kinek mihez és milyen mértékben van tehetsége, aminek a kiteljesítéséről egyedül ennek tudatában hozható valódi döntés. Ellenkezőleg, ez a kényszerek sorozataként előállított újabb, többnyire kiúttalan kényszerhelyzet.

Az akadályok lebontásán túl tevőleges segítségre is szükségük lehet azoknak, akik hátrábbról indulnak Sen felfogásában a szegénység képesség- és szabadsághiány, a szabadság gyarapítása pedig a képességek növelése.

Költeni is tudni kell: ideje túllépni a maradékelvű újraelosztáson

Ahhoz, hogy a képességek körét minimális opciós számla, tudatos, célzott, differenciált beavatkozásra van szükség, aminek előfeltétele a rendelkezésre álló erőforrások szükségletek szerinti allokálása.

És ezzel meg is érkeztünk az újraelosztáshoz. Az az újraelosztás újragondolása Az újraelosztás indokoltságának megértéséhez három összefüggést kell belátnunk. Az első, hogy a piac nem oldja meg a fenti értelemben vett szabadsághiány kérdését, mert nem célja, nem feladata, és nincsenek is rá eszközei.

Ellenkezőleg, az egyenlőtlenségek újratermelésével a hátrányok elmélyítéséhez járul hozzá.

Definiáltuk a nyugdíj-biztosítási rendszerekben működő újraelosztás alapvető kategóriáit, amelyek egyénekre és egyének hierarchikusan egymásba épülő csoportjaira egyaránt értelmezhetők, az állami felosztó-kirovó rendszerekre és tőkésített magánpénztárakra egyformán érvényesek. Ezek a kategóriák 1.

Még akkor is, ha vannak példák egy-egy tehetség kiemelkedésére, például olyanokéra, akiknek innovációi megtermékenyítően hatnak a piaci folyamatokra és lehetséges a gyors adaptációjuk. Az ilyesfajta kreativitás felszabadítása rendszerint a piac melletti egyik legfontosabb érvként jelenik meg, csakhogy az innovatív tudás kialakulásának feltétele az egyéni tehetségen túl a piaci értelemben vett versenyképesség elérése, a lehetőség megnyílása és felismerése, valamilyen előzetes képesség elsajátítása.

Ezen kívül a társadalmi gátakat áttörő elszigetelt kiválóság kivételes eset, s ez nem annyira integráció, inkább kooptálás, általánosítható példaként beállítani megtévesztő. A piaci önszabályozásra mint egyedül lehetséges rendezőelvre való hivatkozás sok esetben ideológiai tartalmú, nemegyszer stigmatizáló jellegű, tudniillik azt üzeni, hogy aki az úgymond korlátozás nélkül befutható pályákon kudarcot vall, csakis önmagát hibáztathatja.

Holott, a gazdasági és kapcsolati tőke újratermelődése éppenséggel ezeknek a piaci mechanizmusoknak az egyik legfontosabb működtetője és eredménye.

Ez a mechanizmus nem különösebben rejtett és nem is akaratlan. Az ehhez való viszonyunk döntés kérdése, megváltoztatáshoz politikai elhatározás, társadalmi szintre emelt cselekvés szükséges. Ilyesmi nem egy levegővételre történik, hanem vitában, nehéz politikai küzdelemben alakul ki, már csak azért is, mert az egyenlőtlenségeket fenntartó gazdasági-politikai szisztéma pontosan azok érdekében áll, akik annak haszonélvezői, és akiknek a legnagyobb újraelosztási lehetőség érdekérvényesítő képességük a fennálló viszonyok között.

Budapest: Napvilág Kiadó, Akit foglalkoztatnak a társadalmi viszonyok, a társadalmi struktúra, az osztályviszonyok kérdései, annak mindenképpen érdemes elolvasnia Vastagh Zoltán Társadalmi struktúra és állami redisztribúció című kiváló könyvét Budapest: Napvilág, Különösen érdemes elolvasnia, ha a mai magyar társadalom osztályszerkezetét, egyenlőtlenségeit és a magyar állam erre gyakorolt hatását kívánja mélyebben megérteni.

Ezzel szemben a hátrányban lévők változtatásra való képessége — szabadsága — akkor is kisebb, ha papíron egyenlő jogaik vannak, mivel az érdekfelismerés magabiztosságával, a képviselet öntudatával és az érdekérvényesítés eszközeivel sokkal kevésbé rendelkeznek. Éppen ezért fontos a második összefüggés, az, hogy az újraelosztási lehetőség nem csak a szegényeknek vagy más módon hátrányt szenvedőknek válhat előnyére. A megfelelően kalibrált redisztribúció nem zérusösszegű játszma, amelyben a gazdagoktól elvett pénz a szegényekhez kerül, így csökkentve a közöttük lévő távolságot.

Habár, különösen azt követően, hogy Thomas Piketty letaglózó számai minden korábbinál szélesebb körben ismertté tették a tényt, miszerint újraelosztási lehetőség es évektől a nyugati világban ismét rohamosan és nagymértékben növekednek a vagyoni egyenlőtlenségek, a fölülről való elvonás és a lefelé történő újraelosztás mellett még több érv hozható fel. A szociális beruházás azonban eszközeit illetően kifinomultabb, mint az elvenni-odaadni kettőssége, messze túlmutat a vádként gyakran elhangzó demagóg osztogatás szűklátókörűségén, hosszabb távon pedig a társadalmi békét szolgáló konszenzusra törekszik.

Átpumpált esélyek: érvek az újraelosztás újragondolása mellett

Arról van ugyanis szó, hogy például újraelosztási lehetőség hátrányokat csökkentő és az esélyeket növelő oktatás megsokszorozza a társadalom erőforrásait, miként minden olyan egészségügyi — beleértve a mentális egészséget is —, képzési, közlekedési, lakhatási stb.

Beruházások ezek abból a szempontból is, hogy a bevonódás, a foglalkoztathatóság, a vállalkozói képesség tényleges gyarapítása újraelosztási lehetőség például a kooperatív tudás elterjedése összekapcsolja és gyarapítja az erőforrásokat. Terhet vesz le a közösség válláról azzal, hogy kevesebben lesznek kitéve a transzferjövedelmektől való függőségnek, ily módon a társadalom kríziskezelés helyett több pénzt és tudást fordíthat ösztönző, innovatív, képességnövelő ellátásokra, szolgáltatásokra.

Paradox módon tehát az igazságos társadalom megvalósítására törekvő intézményesült szolidaritás jobban szolgálja az öngondoskodás piachívők által nagyra tartott célját, mint az újraelosztást visszanyeső neoliberális politika. Az erről alkotott eltérő elképzelések öltenek testet a különböző jóléti modellekben, jólétiállam-típusokban, amelyek hosszú történelmi-társadalmi folyamatok nyomán alakultak ki, de nem statikusak, mert a róluk szóló viták lezárhatatlanul folytatódnak.

Osztályszerkezet és állami újraelosztás – Új Egyenlőség

A nemrég elhunyt Tony Atkinson egyenlőtlenségről szóló könyvének magyarországi bemutatóján Ferge Zsuzsa amellett érvelthogy a közpolitikák célja nem lehet pusztán a GDP növelése.

Az egyének és családok életszínvonala, jóléte az igazi kérdés, és az, hogy az alkalmazott szakpolitikai eszközök szolgálják-e vagy sem a jólét növekedését.

újraelosztási lehetőség

E megközelítés mögött morális megfontolás húzódik, nevezetesen az a meggyőződés, hogy mindenki élete és méltósága ugyanannyira értékes, a jólétre ugyanolyan jogot formálhat bármelyikünk. Andor László szintén foglalkozik Atkinsonnal legutóbbi könyvébenazt emelve ki, nem elegendő az újraelosztás útján mérsékelni az egyenlőtlenségeket, hanem azért is tenni lehet és kell, hogy már a piac másképp ossza a jövedelmeket.

újraelosztási lehetőség

Atkinson több mint egy tucat egyenlőtlenség-csökkentő javaslata között újraelosztási lehetőség találunk, hogy a családi pótlékot az adózás körébe vont alapjövedelemnek kell tekinteni, magasabb minimálbérekre van szükség, mindenkinek részesedést nyújtó állami vagyonalapot kell felállítani a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentésére.

A harmadik tényező, ami az újraelosztás, illetve az újraelosztás mintázatának megváltoztatása mellett szól, az úgynevezett negatív vagy perverz újraelosztás jelensége. Ez a fogalom azt fejezi ki, hogy a gyakorlatban nem szükségszerűen a szegények javára történik a központi jövedelemátcsoportosítás. A szociálpolitika egyik klasszikusa, Richard Titmuss már az es években felhívta a figyelmet arra, hogy a jóléti újraelosztás több csatornán keresztül zajlik, és amíg a hivatalosan is szociálpolitikaként felcímkézett újraelosztási lehetőség jó esetben valóban az egyenlőtlenségek csökkentéséhez járulnak hozzá, addig a vállalati jóléti politika és az adózás — nem csak az adókulcsokon, hanem az adókedvezményeken keresztül is — kifejezetten a felsőbb jövedelmi csoportok támogatásának terepévé válhatnak.

Átpumpált esélyek: érvek az újraelosztás újragondolása mellett – Új Egyenlőség

A neoliberalizmust kritizáló irodalom fontos tétele, újraelosztási lehetőség a piacra hivatkozó neoliberális-neokonzervatív kormányok ugyan csökkentették a jóléti kiadásokat, ígéretük ellenére mégsem javítottak a költségvetési egyenlegen, jórészt a felső osztályoknak juttatott drasztikus adócsökkentés miatt, ami hozzájárult a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez. Meghökkentő újraelosztási lehetőség szolgáltat erre a Guardian cikke a brit arisztokrácia vagyoni pozícióinak átmentéséről, de gondolhatunk Donald Trump párhuzamos küzdelmeire is az egészségbiztosítás ellen és a felső osztályok adócsökkentése mellett.

A sokat szidott osztogató politika tehát valójában sokszor azoknak kedvez, akiknek már amúgy is jelentősen több a pénzük, éspedig éppen azért, mert ők tudják kijárni az érdekeiket szolgáló újraelosztási döntéseket a kormányoknál, képviselőknél, ellentétben a rosszabb helyzetben lévőkkel, akik mellett felszólalni azonban gyakran populizmusnak minősül.

Fotó: Shutterstock Nagyon nem mindegy, milyen elvek alapján folynak ki a pénzek a költségvetésből. Egy ország leegyszerűsítve kétféle módon költheti el pénzét.

A szociális befektetés szüksége Magyarország különösen érintett, amikor az újraelosztás melletti érveket vesszük sorra, legyen szó bármelyik fenti megfontolásról. A rendszerváltás idején a leszerepelt állam helyére lépő piac iránti várakozás, mint közérzület, sok tekintetben érthető volt. Ugyanakkor többen, így Ferge Zsuzsa vagy Szalai Újraelosztási lehetőség is felhívta a figyelmet, hogy a piac egyenlőtlenség-termelő potenciálja, különösen a jóléti állam nyugaton éppen akkor divatos újraelosztási lehetőség kritikájának átvétele mellett, komoly veszély az államszocializmus válságát amúgy is megszenvedő társadalomra nézve.

Osztályszerkezet és állami újraelosztás

Az is viszonylag hamar láthatóvá vált, hogy a közép-európai országok társadalmi átalakulása nem egyazon rugóra jár. Dorothee Bohle és Greskovits Béla elméleti igénnyel is kimutatták a közép-európai kapitalizmus-típusok eltérését, aminek számos tanulsága közül most csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a sokféle kényszer közepette is maradt döntési tér a követendő modellt illetően, ily módon arra vonatkozóan is, miben álljon az állam felelőssége.

Az más kérdés, és külön kifejtést érdemelne, hova lett a szociális piacgazdaság ben még népszerű ígérete, miként váltotta fel a piac dominanciáját újraelosztási lehetőség retorika a rendszerváltástól távolodva, s hogyan vesztett polgárjogot a szociális dimenzióra való hivatkozás.

A szociális beruházás szükségességét Magyarországon elsősorban annak hiánya látszik igazolni.